2011. április 14. csütörtök
(alig használt segélykiáltás, új befejezéssel)
Strandra, magyar! – ez lehetne a jelszó, ha az ózonlyuk nem az ellenkezőjére intene. A rádióban azt fejtegeti a szakember, hogy mintegy ötven éven belül megfordulhatnak az égtájak, már ami a nyaralást illeti.
Most Európa fölfrissülni vágyó polgárai délnek veszik az irányt, portugál, spanyol, francia, olasz, görög, török partokra. Ötven év múlva az Északi tengernél lesznek olyan időjárási viszonyok, mint a most sorolt helyszíneken. Következésképp a német, svéd, dán satöbbi partokon virágzik majd az idegenforgalom, mely az eddig népszerű, déli üdülőparadicsomokban elhervad viszont. Drága skandinávok, dajcsok és más északi népek, addig ezt a kis időt valahogyan vészeljétek át, a kecsegtető jövő reményében.
Mindazonáltal az ember, ha teheti, az ózonlyuk ellenére is kimegy a strandra, legföljebb hamarabb távozik onnan, mint gyerek- vagy kamaszkorában tette volna. Más kérdés, hogy a strandra eljutni nem egyszerű, ha autóval akarunk, araszolhatunk, ha tömegközlekedünk, másokkal olyan közelségbe kerülünk, amit csak szeretteinknek engednénk meg. De a buszon a kutya se kérdezi, hogy a testünkhöz passzírozódhat-e. Odafelé könnyebb, még elképzelhetjük, miként vetjük magunkat a medence kékítős (klórítós) vizébe. Visszafele kifejezetten fáj a mások verejtékének szaga és tapintása. Mire hazaérünk, a fölfrissülésnek lőttek.
Szerencsés vagyok. Otthonomtól sétatávolságra találhatni medencét, egy hazai nagybank üdülőjében, hová bérletet válhattam. Itt, a parton szólított le egy régi, külföldön élő ismerős. Panaszkodott, nem ismer rá Budapestre, érdeklődött, szerintem mitől állandósult a közlekedési káosz? Érvényes válasszal nem rendelkezvén, hallgattam. A tőlünk jócskán délre állomásozó honfitárs ekkor azt kérdezte: Miért nem csináltok már valamit? Nem értettem, mit tehetnénk, egyre több az autó, kevés a pénz útépítésre, a helyzet reménytelen.
A helyzet sosem reménytelen! – így ő (na ja, aki nem itt él, derűlátóbb, gondoltam). Mutatta Budapest turistatérképét, s a körme hegyét végighúzta a kiskörúton és a nagykörúton. Az egyik legyen egyirányú erre, a másik amarra, természetesen a végükön lévő hidakkal együtt. Az Andrássy út és a két rakpart szintén legyen egyirányú, függően attól, hogy a mérések szerint melyik irányba nagyobb rajta a forgalom. Vannak ilyen mérések? – így én. Nincsenek??? – hüledezett ő, s hozzáfűzte, ha nincsenek, legyenek. Aztán, a kamionok kizárólag éjszaka hajthassanak a főváros területére. Végül, egy nagy számítógépes programra kell kapcsolni Budapest valamennyi közlekedési lámpáját, mely pontosan méri a közlekedés sűrűségét, s mindig aszerint állítja a lámpák váltási sebességét, hogy merre van baj. Lehet ilyen szoftvert készíteni? – én. Nem szükséges, van már sokhelyütt, például Münchenben. De sok más európai nagyvárosban tudták a zsúfoltságot nagyjából a felére csökkenteni, ilyesfajta módszerekkel. Igazán nem igényel komoly beruházást. Ő egyébként néhány helyen látott már a magyar fővárosban is mérősávokat a betonon, nagy, forgalmas kereszteződésekben, csakhogy abból nem néhány kéne, hanem annyi, ahány közlekedési lámpa működik Budapesten. Plusz, ugye, megfelelő számítógép, és a program.
Viszont… akkor miért nem csinálják meg? – így én. Te vagy itthon, neked kell tudnod! – így ő.
Itthon vagyok. De nem tudom. Olyan pofonegyszerűen hangzik mindez. Pofonegyszerű dolgokat pedig érdemes megvalósítani, gondolná, aki nem nálunk van otthon. Én mintha már elfelejtettem volna ezt. Mintha mi már rég elfelejtettük volna. Drága közlekedésrendészet (?), drága fővárosi úthatóság (?), drága önkormányzati főfelelősök, ti ezt a lehetőséget tudtátok? És ha tudtátok, miért nem csináltátok? Aki hallja, adja át!
Persze, azért eszembe jut, milyen gyakran hajtanak velem szembe egyirányú utcákban kigyúrt karosszériájú autók. Ha erre gondolok, inkább megyek úszni, s kerülöm a külhonban élő honfitárs kérdő tekintetét. Sőt. Már haragszom rá. Könnyen beszél. Nemsoká visszatér állomáshelyére, s fütyül rá, miként küszködünk mi itt. Talán nincs is igaza. Kell, hogy legyenek ellenérvek. Csak én nem tudom, melyek azok.
Tavaly az árvízelhárítás korszerű lehetőségeiről beszélgettem itt a parton egy Berlinben élő honfitárssal. Neki is voltak ésszerűen hangzó ötletei. Vigasztalom magam a szakállas vicc csattanójával. Kár, hogy mind megdöglöttek a libák, még annyi pompás ötlet volna a gyógyításukra. Ha soká várunk, a jó ötletek kipróbálásához is késő lesz.
Mi volna az én szerepem és felelősségem? Bár tudnám.
Amíg így füstölgök, megérzem a Szentendrei út dús benzinszagát. Ez van. Az árnyékba húzódom, hanyatt fekszem. Egyirányba. Talppal a békásmegyeri lakógépnek. Arccal medencének és a Dunának, melyben állítólag még úsznak halak is, a tömérdek emberi szenny és hulladék változatos társaságában.
EPILÓGUS
2007 nyarán írtam volt a fentieket. Megjelent akkor a Népszabadság mellékletében. Röhögj ki, drága olvasó. Én egészen biztosra vettem, valaki jelentkezni fog a szerkesztőségben. Sőt: valakik. Akiknek az volna a dolguk, hogy lanyhuljon a csúcsforgalom Budapesten. Üljenek bár főállásban az önkormányzat valamelyik ügyosztályán, avagy a rendőrség közlekedési részlegén. Titkon abban is bíztam, hogy Demszky főpolgármester is fölhív. Ha másért nem, azért, mert ugyanazt a jogi kart végeztük, nagyjából ugyanakkor. Vártam, vártam. Mindjárt betölti ez a szöveg a negyedik életévét. Azt hiszem, nem várok tovább. Az újraközléssel egyrészt szeretném lezárni a hiábavaló reménykedés esztendőit. Másrészt új fejezetet nyitni. Demszky már boldog(talan?) nyugdíjas. Az önkormányzat új kezekben. Csak a szentendrei út a régi, ahogyan városunk legfőbb útvonalai is. Dugók, benzin és gázolaj bűze, pattanásig feszült idegek. Magyarán: rossz irány. Mi a frász akadályoz? Felemás korlát?
ÚJRA: Aki hallja, adja át!!! Immár három fölkiáltójellel.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: légszennyezés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: légszennyezés. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. november 10., csütörtök
Szmogtérkép és alapfogalmak
Szmogtérkép
 100% = egészségügyi határértékMódszer: A légszennyezettségi térkép a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium mérőhálózata által óránként mért és összegyűjtött adatok alapján készül. A térkép mindig az adott mérőpont legmagasabb értékének megfelelő színnel kerül kifestésre. « Archívum |  |
Kis szmogtérkép
Szén-monoxid (CO): Színtelen, szagtalan gáz, amely szén és szénhidrogén tüzelőanyagok tökéletlen égése során keletkezik szén-dioxid helyett (CO2). Nagyvárosi területeken a levegő CO tartalmának 80%-a belsőégésű motoroktól származik, a tökéletlen égés eredményeként. Százszor erősebben kötődik a vér hemoglobinjához, mint az oxigén, így kiszorítja az oxigént a vérünkből. Azonnali hatása: fejfájás, szédülés, émelygés, a látás- és hallásképesség csökkenése. Tartós hatása: a szívizmot ellátó koszorúerek keringését csökkenti, elősegíti a koszorúér-elmeszesedést, szűkíti a koszorúereket, növeli a szívinfarktus kockázatát. Akadályozza a vér oxigénszállító képességét.
NO2 (nitrogén-dioxid): Vörösesbarna, szúrós szagú, a levegőnél nehezebb gáz. Erős oxidálószer és heves reakcióba lép éghető és redukáló anyagokkal. Reagál vízzel, salétromsavat és nitrogén-oxidot képezve. Megtámadja az acélt nedvesség jelenlétében. A gáz és a gőz egyaránt izgatja a szemet, a bőrt és a légzőszervet. Belégzése tüdővizenyőt okozhat, nagymértékű expozíció halálhoz is vezethet. A tünetek késleltetve jelentkezhetnek. Genetikus károsodást is okozhat az emberben.
NO (nitrogén-monoxid): Színtelen gáz, amely erős oxidálószer és reakcióba lép éghető és redukáló anyagokkal. Levegővel érintkezve nitrogén-dioxid szabadul fel belőle. A nitrogén-monoxid izgatja a szemet és a légzőszervet. Belégzése tüdővizenyőt okozhat, hatással lehet a vérre, okozhat methaemoglobin képződést. Magas expozíció halált okozhat. A tünetek késleltetve jelentkezhetnek. Szaga nem figyelmeztető, ha toxikus koncentrációban van jelen. Nitrogén-monoxid keletkezhet magas hőmérsékleten a levegő oxigénjéből és nitrogénjéből, illetve nitrogén tartalmú vegyületek elégetésekor. Ezek a folyamatok leggyakrabban belső égésű motorokban játszódnak le, de jelentős NO-forrás az ipar és a biomassza égetés is. Városi környezetben elsősorban a gépjárműmotorok felelősek a NO és a NO2 szennyezésért.
Légköri aeroszolok (szálló por, PM10): A levegőben, mint közegben diszpergált állapotban előforduló, folyékony vagy szilárd halmazállapotú részecskék. Az aeroszol részecskék élettartama néhány perctől akár több hónapos időtartamig terjedhet a részecskék méretétől és tömegétől függően. Méretük 0,001 és 100 mikrométer közé esik. Az egészségre gyakorolt hatásuk függ a méretüktől, ugyanis a nagyobb méretű szemcsék megakadnak az orrunkban, míg az egészen kicsik lejutnak a tüdő mélyére.
Tartalmazhatnak kormot, szerves anyagokat, nehézfémeket, azbesztet. Nagy részük rákkeltő. Egységes egészségügyi határérték megállapítása igen bonyolult, mert sok aeroszol képző anyag már egészen kis mennyiségben is nagyon káros lehet. Az azbeszt belégzés útján kerül az emberi szervezetbe és rákot vagy azbesztózist okozhat. A közúti forgalom is felelős a levegőben megtalálható azbesztszennyezésért (a fék- és kuplungtárcsák kopása következtében). Hazánkban országos programok szolgálnak az azbesztmentesítésre. Ennek hatására az azbeszt mennyisége jelentősen csökkent a levegőben, azonban a molibdén mennyisége nőtt.
A légköri aeroszolok képződésében nagy szerepe van a gépjárműforgalomnak. A dízel üzemű járműveknek számottevő az aeroszol kibocsátása, de a kerekek is felverik a port, amit a levegőben aeroszolnak nevezünk. A városi aeroszolok összetétele nehezen meghatározható, a részecskékre rátapadnak egyéb szennyezők pl.: PAH-ok, nehézfémek. Az Egészségügyi Világszervezet nem ad meg határértéket a közlekedésből (elsősorban a dízelüzemű járművekből) származó részecskék koncentrációjára, mivel álláspontja szerint nem létezik olyan alacsony koncentráció, amely biztosan nem károsítja az egészséget.
Kén-dioxid (SO2): Színtelen, szúrós szagú mérgező gáz, amely fosszilis tüzelőanyagok elégetésekor keletkezik. Magas kéntartalmú kőszenet vagy kőolajat felhasználó erőművek szintén jelentős kén-dioxid források. A kén-dioxid a levegő nedvességtartalmával kénessavat ill. kénsavat képez, melynek eredménye a savas eső. A természetes folyamatokon túl a fűtés, az erőművek és a dízelüzemű motorok felelősek a SO2 kibocsátásért. Egészségügyi hatások: nagyobb mennyiségben köhögést, görcsöt, tüdőödémát, tudatzavart és halált is okozhat.
Ózon (O3): Az ózon három oxigén atomból álló, kékes színű, jellegzetes szagú, nagyon mérgező gáz. A szagára jellemző, hogy még 500 ezerszeres hígításban is érezhető. Folyékony állapotban sötétkék, szilárdan pedig ibolyaszínű. Igen erőteljes oxidálószer, könnyen bomlik, és a belőle felszabaduló atomos oxigén agresszívan reagál környezetével. Ezért is használjuk fertőtlenítésre, fehérítésre és ivóvíztisztításra.
A sztratoszférában előforduló ózonpajzs (20-22 km magasságban) elnyeli a Napból érkező ibolyántúli sugárzás jelentős hányadát. Azonban a troposzférikus (talajközeli) ózon káros egészségügyi hatásokat okoz. Az ózon magas koncentrációja fokozott fizikai fáradtságot, köhögést, a szájban, az orrban, a torokban szárazságérzést, a szem kivörösödését, könnyezését, duzzadását válthatja ki. Már rövid ideig tartó kitettség is elegendő lehet ahhoz, hogy légúti gyulladást okozzon. Az ózon a tüdőkapacitás csökkenését okozhatja, és gyengítheti a baktérium- és vírusfertőzésekkel szembeni ellenállóképességet. Az ózon a tüdőben meggátolja az ott lévő makrofágok működését, valamint különböző enzimek működését is. Különösen azok vannak kitéve a kockázatnak, akik sok időt töltenek a szabadban és fizikailag nagyon aktívak, például akik valamilyen építési munkát végeznek vagy sportolnak. A gyermekeket is ebbe a kategóriába kell sorolnunk, mivel ők is igen sokat mozognak, és sok időt töltenek a szabad levegőn. Anyagcseréjük magas alapszintje és még nem teljesen kifejlett immunrendszerük szintén különösen érzékennyé teheti őket az ózonterhelésre. Az ózon közvetlenül árt a növényeknek, oxidálja, pusztítja azok zöld leveleit, virágait. Gátolja a fotoszintézist és a gyökérlégzést, ami szintén a növény pusztulásához vezethet. Már 60 ppm ózon a felére csökkenti a fotoszintézis mértékét egyes növényeknél. Az ózon a szmog fő komponense is egyúttal, másodlagos légszennyező, napfény hatására keletkezik a kipufogógázokból. Különösen veszélyesek, egészségkárosítóak, rákkeltők az ózon másodlagos termékei, melyek hasonlóan oxidatív szennyezők (ilyen például az erősen mérgező PAN, azaz peroxi-acetil-nitrát, illetve a mérgező és rákkeltő aldehidek).
(C) Levegő Munkacsoport
Forrás:www.idokep.hu
Szmogriadó hatásai, védekezés, információ kérés
Nyíregyházán már elrendelték a szmogriadót, de országszerte igen magas a levegő szennyezettsége, hamarosan más településeken is sor kerülhet a szmogriadó tájékoztatási fokozatára. Erre legesélyesebb Debrecen és Miskolc. A szálló por mellett aggasztóan nő a rákkeltő benzol koncentrációja is. A legrosszabb a helyzet a keleti országrészben. A teljes Sajó-völgyben több napja az egészségügyi határérték felett alakul a levegő szennyezettsége, Miskolcon már a tájékoztatási küszöböt is átlépte. Hasonló a helyzet Debrecenben is. De több település mérőállomásain, így Pécsett és Budapesten is az egészségügyi, sőt a tájékoztatási szint felett alakult a levegő szálló por szennyezettsége. Mivel a meteorológiai körülmények számottevően nem változnak, egyre több helyen kell majd a szmogriadó tájékoztatási szintjét elrendelni. Aggasztó, hogy a rákkeltő benzol koncentrációja is intenzíven emelkedik több településen is, így Szolnok, vagy szegeden, de Debrecenben már az egészségügyi határértéket is túllépte. A szmoghelyzet óránként frissítve folyamatosan nyomon követhető a legszennyezes.hu oldalon – http://legszennyezes.hu. A levegő szennyezettsége különösen az esti órákban igen magas. Ennek egyik oka, hogy ekkor válik intenzívé a lakossági fűtési eredetű kibocsátás. A másik ok, hogy naplemente táján gyorsan elkezd lehűlni a talajközeli levegő, ám a magasabban fekvő légrétegek, még őrzik nappali meleg hőmérsékletüket. Ez a meleg levegő pedig mintegy fedő lezárja a szennyeződés hígulásának útját és így folyamatosan halmozódnak a szennyezőanyagok a talajközelben. A tavalyi évben a szálló por 5000 ember idő előtti halálát okozta, csak Budapesten 2700 ember idő előtti halála hozható összefüggésbe a szálló porral. A szálló por káros rövidtávú hatása mellett fontos megemlíteni, hogy nincs olyan alacsony érték, ami alatt ne kellene káros hatással számolni. Javaslat Javasoljuk, hogy a légszennyezettségre érzékenyebb csoportok, így az idősek, a gyermeke, a várandós anyukák, a szív- és érrendszeri megbetegedésben szenvedők, valamint a légzőszervi problémákkal küszködők, lehetőleg kerüljék a forgalmasabb csomópontokat, és rövidítsék meg a kint tartózkodást különösen a késő délután-esti órákban. Egészségügyi hatás A szálló por koncentráció rövid távú emelkedése izgatja a nyálkahártyákat, köhögést és nehézlégzést válthat ki. A tüdőben felszívódva gyulladásos folyamatot indíthat el, aminek következtében növekszik a vér alvadékonysága, vérrögösödés léphet fel. Növekszik az asztma és a krónikus légcsőhurut fellángolások miatti orvoshoz fordulás, illetve a szív-érrendszeri megbetegedések száma. A kültéri levegő szálló por tartalmának hosszú távú hatásai a következők: a várható élettartam jelentős csökkenése a szív- és érrendszerei, a légzőszervi betegségek, valamint a tüdőrák miatti halálozás növekedése következtében. A halálozás növekedése mellet egyre több bizonyíték van arra is, hogy a megnövekedett szálló por koncentráció növeli a keringési és légzőszervi megbetegedések miatti kórházi betegfelvételek számát. A szálló por koncentráció emelkedése növeli továbbá az általános halálozás, az asztma, a krónikus nem specifikus légzőszervi betegségek, a szív-érrendszeri betegségek és a nem rosszindulatú tüdőbetegségek miatti halálozást is. Szmogriadóról A hazai jogi szabályozás többféle küszöbértéket különböztet meg. A legalacsonyabb az egészségügyi határérték, amelynek rövid idejű kismértékű átlépése általában tartós egészségkárosodást nem okoz. A következő szint a tájékoztatási küszöbérték, amely az érzékenyebb lakossági csoportokra (betegek, gyermeke, idősek) nézve jelent problémát. Erről, amennyiben két napon át fennáll az állapot a lakosságot tájékoztatni kell. A harmadik szint a riasztási küszöbérték, amelynek rövid idejű átlépése is veszélyezteti az emberi egészséget, és azonnali beavatkozást igényel. Bővebb információ: Szuhi Attila Légszennyezés.hu Tel.:30/563-7749 skype: szuhi.attila | |
|
Több hazai felsőoktatási intézmény oktatói és hallgatói által jegyzett „Erre van előre!” c. most megjelent kötet egy másfél éves kutatás eredményeit foglalja össze, amely szerint – optimális esetet feltételezve − 2040-re lehetséges lenne akár 100%-ban megújuló energiaforrásokra támaszkodva biztosítani hazánk energiaszükségletét.
A levegő szennyezettségét alapvetően meghatározza az időjárás. Ezen múlik többnyire a Apokalipszis MOST! Szmog, légszennyezettség
„Ha az olvasó1960 után született, nagyon jó esélye van rá, hogy erőszak, járványok vagy éhínség végezzen vele.” – ezzel a nem mindennapi kijelentéssel kezdődik a Fenntartható Fejlődés Egyetemközi Kutatócsoportjának (FFEK) jelentése, amelyet ELTÉs, ATOMKIs szerzők jegyeznek. Nem mindennapi kijelentés, nem mindennapi helyről.
szmog miatti idö elötti halálozások Magyaroszág városaiban
E-mailes, ingyenes szmog riasztást kérhet ITT!
Időről-időre felerősödik a társadalomban egyfajta világvége várás. A mostani gazdasági(nak hitt) világválság ennek jó megalapozója. Ha az ember államcsődről, gazdasági recesszióról olvas naponta és még devizahitele is van, akkor nem csoda, hogy fogékonnyá válik erre a hangulatra. Aztán ha az ember környezetvédő, vagy csak bekapcsolja az aktuális Mónika sót, akkor megsejti, hogy a válság nem csupán gazdasági.
De sokan azt hittük, van még jó 30-50 évünk mire a Nagy Válság bekopog hozzánk. Addig a világtengerek szintje a helyén marad, és a globális felmelegedés is aggasztó, de nem mindennapi és katasztrófális valóság lesz, és autóinkba is lesz mit tankolni.
Az FFEK jelentése ezt a hamis illúziót tépte szét. Nem azzal, hogy újat mondott, hanem azzal, ahogy a nyilvánvaló dolgokat egymás mellé rakta. A Jelentés mondanivalója roppant egyszerű: a jövőnk tulajdonképpen nem is létezik, olyan erőforrásválságban vagyunk, amelyet jelenlegi eszünkkel fel sem tudunk fogni. Két válságról beszélnek, az egyik az éghajlat-válság. Erről az olvasó nyilvánvalóan tud, még ha felfogni hatását nem is könnyű feladat. Ebből a részből két tényt emelnék ki. Az egyik, ha 2C-ot nő az átlaghőmérséklet, összeomlik az Amazonas-medence ökoszisztémája, ami mintegy 150-200 ppm-mel növeli a szén-dioxid szintet. Ekkora ugrás talán már elég is ahhoz, hogy elérjük a következő szintet az 5C-os hőmérséklet növekedést, amikoris a Szibéria fagyott földjének metánja kiszabadul a jég fogságából, és ennek hatása olyan lesz, mintha a szén-dioxid szintje 3900ppm-re nőne(!), azaz a jelenlegi szint megtízszereződne. Ennek hatásáról fogalmaink sem lehetnek. Ez a holnapi nap apokalipszise.
De van egy ennél közelibb válság, az erőforrás–válság. Halottak már az olajhozam–csúcs elméletről? A dolog nagyon egyszerű. A Föld népessége növekszik, az egyes emberek fogyasztása is növekszik, de energiaforrásaink készlete véges. Egyszer elérünk egy csúcsot, ahonnan a kitermelés már nem növelhető. Ezt az iskolában is tanultuk, és úgy tudjuk a készleteink 30-50 évre elegendőek. Pedig nem. Az olajcsúcsot 2008-ban elértük.
A kitermelés innentől éves szinten 2-3%-kal csökken, az igény ugyanilyen arányban nő. Tehát az első évben 4%-os hiány lép fel. Öt éven belül a hiány 15-20%-ossá válik. Az 1979-es olajválság idején, Nagy-Britanniában 3 napos munkahét volt, az Egyesült Államokban pedig üres autópályák és benzinhiány, valamint áramkimaradások; ekkor 9%-os hiány volt. Hogy mindez mivel jár? Áramkimaradások, -korlátozások, majd teljes áramhiány. A szállítás 90%-a olajalapú: leáll a kereskedelem, szállítás. Az intenzív mezőgazdaság kőolaj alapú: leáll a vegyszer és műtrágyagyártás, a traktorok hada. A termésátlagok a harmadukra-ötödükre esnek vissza. Pénzromlás, gazdasági válság, munkanélküliség, közegészségügyi válás.
A Jelentés azt is megmondja mitől nem várhatjuk a megoldást: a zöld energiára már egyszerűen nincs idő, az uránkészletek szintén elfogynak, a jövő energiahordozói még nem állnak rendelkezésre. Az új kőolaj mezők még a szinten tartáshoz is kevesek. Egy új mező termelésbe állítása a felfedezéstől legalább 5-10 év, márpedig az új mezők felfedezése évek óta meredeken csökken, így nem várhatjuk a kitermelés felfutását sem.
A jelentés felvázol három jövőképet is. Az első a teljes káosz. Háborúk, társadalmi káosz, közegészségügyi katasztrófa. A második egy köztes szakasz, valahol az 1930-as évek vidéki társadalmának szintje. A harmadik a válság azonnali felismerése és ellene való teljesen egyöntetű fellépés. Gyakorlatilag utópia.
A Jelentés mindezeket tényekkel, hivatkozásokkal és az itt leírtaknál sokkal bővebben tárgyalja. Utánaolvasva az olajhozam-csúcs elméletnek, a jelentés leglényegesebb pontjának sajnos újfent nem találunk hibát a jelentésben.
A Jelentés összeállítói nem kalandorok, hanem hazai kutatók. És nem azt mondják, hogy tíz-húsz éven belül bajban leszünk, hanem azt, hogy a nagy összeomlás elkezdődött, és már idén, de egy-két éven belül mindenképpen olyan tüneteit tapasztaljuk meg, amelyeket elképzelni sem tudtunk. Olyan világot élhetünk meg, hogy a Jelentés idézzük, ahol jó eséllyel éhinségben, erőszakban, vagy járványban hallhatunk meg.
Persze lehet azt hinni, hogy tévednek, hogy elszámították, hogy jön a hidrogén, meg a fúziós atomerőmű, hogy az éghajlatváltozás csak egy blöff, hogy az olajhozam-csúcs valójában még száz évvel odébb van, hogy a Tudomány mindent megold, a Piac láthatatlan keze mindent elrendez. És hogy csak kárognak, mert egy kis világválságban mindig van rá közönség, de majd újra lendületbe jön a világgazdaság, és különben is a Mars expedíció már előkészítés alatt áll.
De lehet azt is hinni, hogy igazuk van. Az olaj is elfogyhat egyszer, ha nem is ma, de holnap biztosan. És ahogy mi is éljük ugyanúgy mindennapjainkat úgy nincsenek bölcs vezetőink se, akik 20-30 évvel korábban állítottak volna a kormánylapáton. És igazából nem a jéghegy felé tartunk, hanem már rég süllyed a hajó. Róma lakói, a lángokban álló városban sem hitték, hogy megdőlhet a Birodalom. És mégis megdőlt. Nem akkor, amikor égett a város, már sokkal korábban.
Mit lehet tenni? A Jelentés javaslata szerint jórészt el kell hagyni mindent, a jó állást, a városi létet, falura költözni, földet venni, megtanulni a földművelést, és a hagyományos ismereteket elsajátítani, közösséget alkotni, mert egyedül elvesztünk.
„A küszöbre is vetni fogtok, mégis éhen haltok”. Apokalipszis most.
Forrás:www.legszennyezes.hu
szmog miatti idö elötti halálozások Magyaroszág városaiban
E-mailes, ingyenes szmog riasztást kérhet ITT!
Időről-időre felerősödik a társadalomban egyfajta világvége várás. A mostani gazdasági(nak hitt) világválság ennek jó megalapozója. Ha az ember államcsődről, gazdasági recesszióról olvas naponta és még devizahitele is van, akkor nem csoda, hogy fogékonnyá válik erre a hangulatra. Aztán ha az ember környezetvédő, vagy csak bekapcsolja az aktuális Mónika sót, akkor megsejti, hogy a válság nem csupán gazdasági.
De sokan azt hittük, van még jó 30-50 évünk mire a Nagy Válság bekopog hozzánk. Addig a világtengerek szintje a helyén marad, és a globális felmelegedés is aggasztó, de nem mindennapi és katasztrófális valóság lesz, és autóinkba is lesz mit tankolni.
Az FFEK jelentése ezt a hamis illúziót tépte szét. Nem azzal, hogy újat mondott, hanem azzal, ahogy a nyilvánvaló dolgokat egymás mellé rakta. A Jelentés mondanivalója roppant egyszerű: a jövőnk tulajdonképpen nem is létezik, olyan erőforrásválságban vagyunk, amelyet jelenlegi eszünkkel fel sem tudunk fogni. Két válságról beszélnek, az egyik az éghajlat-válság. Erről az olvasó nyilvánvalóan tud, még ha felfogni hatását nem is könnyű feladat. Ebből a részből két tényt emelnék ki. Az egyik, ha 2C-ot nő az átlaghőmérséklet, összeomlik az Amazonas-medence ökoszisztémája, ami mintegy 150-200 ppm-mel növeli a szén-dioxid szintet. Ekkora ugrás talán már elég is ahhoz, hogy elérjük a következő szintet az 5C-os hőmérséklet növekedést, amikoris a Szibéria fagyott földjének metánja kiszabadul a jég fogságából, és ennek hatása olyan lesz, mintha a szén-dioxid szintje 3900ppm-re nőne(!), azaz a jelenlegi szint megtízszereződne. Ennek hatásáról fogalmaink sem lehetnek. Ez a holnapi nap apokalipszise.
De van egy ennél közelibb válság, az erőforrás–válság. Halottak már az olajhozam–csúcs elméletről? A dolog nagyon egyszerű. A Föld népessége növekszik, az egyes emberek fogyasztása is növekszik, de energiaforrásaink készlete véges. Egyszer elérünk egy csúcsot, ahonnan a kitermelés már nem növelhető. Ezt az iskolában is tanultuk, és úgy tudjuk a készleteink 30-50 évre elegendőek. Pedig nem. Az olajcsúcsot 2008-ban elértük.
A kitermelés innentől éves szinten 2-3%-kal csökken, az igény ugyanilyen arányban nő. Tehát az első évben 4%-os hiány lép fel. Öt éven belül a hiány 15-20%-ossá válik. Az 1979-es olajválság idején, Nagy-Britanniában 3 napos munkahét volt, az Egyesült Államokban pedig üres autópályák és benzinhiány, valamint áramkimaradások; ekkor 9%-os hiány volt. Hogy mindez mivel jár? Áramkimaradások, -korlátozások, majd teljes áramhiány. A szállítás 90%-a olajalapú: leáll a kereskedelem, szállítás. Az intenzív mezőgazdaság kőolaj alapú: leáll a vegyszer és műtrágyagyártás, a traktorok hada. A termésátlagok a harmadukra-ötödükre esnek vissza. Pénzromlás, gazdasági válság, munkanélküliség, közegészségügyi válás.
A Jelentés azt is megmondja mitől nem várhatjuk a megoldást: a zöld energiára már egyszerűen nincs idő, az uránkészletek szintén elfogynak, a jövő energiahordozói még nem állnak rendelkezésre. Az új kőolaj mezők még a szinten tartáshoz is kevesek. Egy új mező termelésbe állítása a felfedezéstől legalább 5-10 év, márpedig az új mezők felfedezése évek óta meredeken csökken, így nem várhatjuk a kitermelés felfutását sem.
A jelentés felvázol három jövőképet is. Az első a teljes káosz. Háborúk, társadalmi káosz, közegészségügyi katasztrófa. A második egy köztes szakasz, valahol az 1930-as évek vidéki társadalmának szintje. A harmadik a válság azonnali felismerése és ellene való teljesen egyöntetű fellépés. Gyakorlatilag utópia.
A Jelentés mindezeket tényekkel, hivatkozásokkal és az itt leírtaknál sokkal bővebben tárgyalja. Utánaolvasva az olajhozam-csúcs elméletnek, a jelentés leglényegesebb pontjának sajnos újfent nem találunk hibát a jelentésben.
A Jelentés összeállítói nem kalandorok, hanem hazai kutatók. És nem azt mondják, hogy tíz-húsz éven belül bajban leszünk, hanem azt, hogy a nagy összeomlás elkezdődött, és már idén, de egy-két éven belül mindenképpen olyan tüneteit tapasztaljuk meg, amelyeket elképzelni sem tudtunk. Olyan világot élhetünk meg, hogy a Jelentés idézzük, ahol jó eséllyel éhinségben, erőszakban, vagy járványban hallhatunk meg.
Persze lehet azt hinni, hogy tévednek, hogy elszámították, hogy jön a hidrogén, meg a fúziós atomerőmű, hogy az éghajlatváltozás csak egy blöff, hogy az olajhozam-csúcs valójában még száz évvel odébb van, hogy a Tudomány mindent megold, a Piac láthatatlan keze mindent elrendez. És hogy csak kárognak, mert egy kis világválságban mindig van rá közönség, de majd újra lendületbe jön a világgazdaság, és különben is a Mars expedíció már előkészítés alatt áll.
De lehet azt is hinni, hogy igazuk van. Az olaj is elfogyhat egyszer, ha nem is ma, de holnap biztosan. És ahogy mi is éljük ugyanúgy mindennapjainkat úgy nincsenek bölcs vezetőink se, akik 20-30 évvel korábban állítottak volna a kormánylapáton. És igazából nem a jéghegy felé tartunk, hanem már rég süllyed a hajó. Róma lakói, a lángokban álló városban sem hitték, hogy megdőlhet a Birodalom. És mégis megdőlt. Nem akkor, amikor égett a város, már sokkal korábban.
Mit lehet tenni? A Jelentés javaslata szerint jórészt el kell hagyni mindent, a jó állást, a városi létet, falura költözni, földet venni, megtanulni a földművelést, és a hagyományos ismereteket elsajátítani, közösséget alkotni, mert egyedül elvesztünk.
„A küszöbre is vetni fogtok, mégis éhen haltok”. Apokalipszis most.
Forrás:www.legszennyezes.hu
2011. november 7., hétfő
Légszennyezés - Gelencsér András
A légköri nyomgázok koncentrációja az ember megjelenése előtt is sokszor jelentősen változott. A természet mindent megold, ahogy évmilliárdok óta teszi. De mi lesz velünk? Erről beszélt Gelencsér András a Mindentudás Egyeteme televíziós adásában. Az előadást, a kapcsolódó kerekasztal-beszélgetést és a riportfilmet most teljes egészében megnézheti az alábbi videókon.
Gelencsér András a Pannon Egyetem Mérnöki Kar Környezettudományi Intézetének egyetemi tanára, az MTA Levegőkémiai Kutatócsoportjának vezetője. 2002-ben lett az MTA doktora, habilitációs oklevelét 2006-ban szerezte, ugyanebben az évben lett egyetemi tanár.•Fő kutatási területe a légköri széntartalmú aeroszol forrásainak, tulajdonságainak és éghajlati hatásainak tanulmányozása. Kutatásait PhD-hallgatók bevonásával, nemzetközi együttműködésben, számos nagy európai és hazai pályázat támogatásával végzi. Eddigi szakmai munkásságát több mint 60 rangos nemzetközi közlemény, illetve a Spinger Kiadó gondozásában 2004-ben megjelent monográfiája fémjelzi.
Gelencsér András előadása
Az emberiség évente közel annyi szén-dioxidot lélegez ki, mint amennyit a járművek kibocsátanak. Vajon az következik-e ebből, hogy hagyjuk abba a lélegzést, de különösen a sportolást, vagy hogy felesleges aggódnunk a fosszilis energiahordozók égetéséből származó kibocsátás miatt? A légköri nyomgázok koncentrációja az ember megjelenése előtt is sokszor jelentősen változott. Mit számít tehát e gázok koncentrációjának jelenleg mérhető folyamatos növekedése? Nem képtelenség-e, hogy a Föld elképzelhetetlenül hatalmas energiaháztartását az ember a levegő szennyezésén keresztül érzékelhetően befolyásolni tudja? A természet mindent megold, ahogy évmilliárdok óta teszi. De mi lesz velünk?
Bozó László, Gelencsér András, Lévai Balázs, Náray Szabó Gábor, Páldy Anna, Wesztergom Viktor
A levegőszennyezettség kifejezés egyre gyakrabban jelenik meg a hírekben, egyre többet foglalkozik vele a média, és egyre több tudományterület képviselői végeznek olyan kutatásokat, amelyek a légkör változásihoz kapcsolódnak. A kerekasztal beszélgetés résztvevői többek között a meteorológia, a levegőkémia, a geofizika, az egészségügy és a környezetvédelem szempontjait, kutatási eredményeit ismertetik az adásban.
Mennyire szól bele az ember az üvegházgázok mennyiségébe? Hogyan lehet megmérni a szabad szemmel láthatatlan parányi részecskéket, gázokat? Honnan tudjuk, hogy merre fog szállni a vulkáni hamu? Miből lehet megmondani, hogy a homokszem a Szahel övezetből érkezett? Mi olvasható ki a csigamaradványokból és megkövesedett farönkökből? Mennyiben tehető felelőssé az emberiség a klímaváltozásért? A műsorban ezekre a kérdésekre keressük a választ.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)