2011. április 14. csütörtök
(alig használt segélykiáltás, új befejezéssel)
Strandra, magyar! – ez lehetne a jelszó, ha az ózonlyuk nem az ellenkezőjére intene. A rádióban azt fejtegeti a szakember, hogy mintegy ötven éven belül megfordulhatnak az égtájak, már ami a nyaralást illeti.
Most Európa fölfrissülni vágyó polgárai délnek veszik az irányt, portugál, spanyol, francia, olasz, görög, török partokra. Ötven év múlva az Északi tengernél lesznek olyan időjárási viszonyok, mint a most sorolt helyszíneken. Következésképp a német, svéd, dán satöbbi partokon virágzik majd az idegenforgalom, mely az eddig népszerű, déli üdülőparadicsomokban elhervad viszont. Drága skandinávok, dajcsok és más északi népek, addig ezt a kis időt valahogyan vészeljétek át, a kecsegtető jövő reményében.
Mindazonáltal az ember, ha teheti, az ózonlyuk ellenére is kimegy a strandra, legföljebb hamarabb távozik onnan, mint gyerek- vagy kamaszkorában tette volna. Más kérdés, hogy a strandra eljutni nem egyszerű, ha autóval akarunk, araszolhatunk, ha tömegközlekedünk, másokkal olyan közelségbe kerülünk, amit csak szeretteinknek engednénk meg. De a buszon a kutya se kérdezi, hogy a testünkhöz passzírozódhat-e. Odafelé könnyebb, még elképzelhetjük, miként vetjük magunkat a medence kékítős (klórítós) vizébe. Visszafele kifejezetten fáj a mások verejtékének szaga és tapintása. Mire hazaérünk, a fölfrissülésnek lőttek.
Szerencsés vagyok. Otthonomtól sétatávolságra találhatni medencét, egy hazai nagybank üdülőjében, hová bérletet válhattam. Itt, a parton szólított le egy régi, külföldön élő ismerős. Panaszkodott, nem ismer rá Budapestre, érdeklődött, szerintem mitől állandósult a közlekedési káosz? Érvényes válasszal nem rendelkezvén, hallgattam. A tőlünk jócskán délre állomásozó honfitárs ekkor azt kérdezte: Miért nem csináltok már valamit? Nem értettem, mit tehetnénk, egyre több az autó, kevés a pénz útépítésre, a helyzet reménytelen.
A helyzet sosem reménytelen! – így ő (na ja, aki nem itt él, derűlátóbb, gondoltam). Mutatta Budapest turistatérképét, s a körme hegyét végighúzta a kiskörúton és a nagykörúton. Az egyik legyen egyirányú erre, a másik amarra, természetesen a végükön lévő hidakkal együtt. Az Andrássy út és a két rakpart szintén legyen egyirányú, függően attól, hogy a mérések szerint melyik irányba nagyobb rajta a forgalom. Vannak ilyen mérések? – így én. Nincsenek??? – hüledezett ő, s hozzáfűzte, ha nincsenek, legyenek. Aztán, a kamionok kizárólag éjszaka hajthassanak a főváros területére. Végül, egy nagy számítógépes programra kell kapcsolni Budapest valamennyi közlekedési lámpáját, mely pontosan méri a közlekedés sűrűségét, s mindig aszerint állítja a lámpák váltási sebességét, hogy merre van baj. Lehet ilyen szoftvert készíteni? – én. Nem szükséges, van már sokhelyütt, például Münchenben. De sok más európai nagyvárosban tudták a zsúfoltságot nagyjából a felére csökkenteni, ilyesfajta módszerekkel. Igazán nem igényel komoly beruházást. Ő egyébként néhány helyen látott már a magyar fővárosban is mérősávokat a betonon, nagy, forgalmas kereszteződésekben, csakhogy abból nem néhány kéne, hanem annyi, ahány közlekedési lámpa működik Budapesten. Plusz, ugye, megfelelő számítógép, és a program.
Viszont… akkor miért nem csinálják meg? – így én. Te vagy itthon, neked kell tudnod! – így ő.
Itthon vagyok. De nem tudom. Olyan pofonegyszerűen hangzik mindez. Pofonegyszerű dolgokat pedig érdemes megvalósítani, gondolná, aki nem nálunk van otthon. Én mintha már elfelejtettem volna ezt. Mintha mi már rég elfelejtettük volna. Drága közlekedésrendészet (?), drága fővárosi úthatóság (?), drága önkormányzati főfelelősök, ti ezt a lehetőséget tudtátok? És ha tudtátok, miért nem csináltátok? Aki hallja, adja át!
Persze, azért eszembe jut, milyen gyakran hajtanak velem szembe egyirányú utcákban kigyúrt karosszériájú autók. Ha erre gondolok, inkább megyek úszni, s kerülöm a külhonban élő honfitárs kérdő tekintetét. Sőt. Már haragszom rá. Könnyen beszél. Nemsoká visszatér állomáshelyére, s fütyül rá, miként küszködünk mi itt. Talán nincs is igaza. Kell, hogy legyenek ellenérvek. Csak én nem tudom, melyek azok.
Tavaly az árvízelhárítás korszerű lehetőségeiről beszélgettem itt a parton egy Berlinben élő honfitárssal. Neki is voltak ésszerűen hangzó ötletei. Vigasztalom magam a szakállas vicc csattanójával. Kár, hogy mind megdöglöttek a libák, még annyi pompás ötlet volna a gyógyításukra. Ha soká várunk, a jó ötletek kipróbálásához is késő lesz.
Mi volna az én szerepem és felelősségem? Bár tudnám.
Amíg így füstölgök, megérzem a Szentendrei út dús benzinszagát. Ez van. Az árnyékba húzódom, hanyatt fekszem. Egyirányba. Talppal a békásmegyeri lakógépnek. Arccal medencének és a Dunának, melyben állítólag még úsznak halak is, a tömérdek emberi szenny és hulladék változatos társaságában.
EPILÓGUS
2007 nyarán írtam volt a fentieket. Megjelent akkor a Népszabadság mellékletében. Röhögj ki, drága olvasó. Én egészen biztosra vettem, valaki jelentkezni fog a szerkesztőségben. Sőt: valakik. Akiknek az volna a dolguk, hogy lanyhuljon a csúcsforgalom Budapesten. Üljenek bár főállásban az önkormányzat valamelyik ügyosztályán, avagy a rendőrség közlekedési részlegén. Titkon abban is bíztam, hogy Demszky főpolgármester is fölhív. Ha másért nem, azért, mert ugyanazt a jogi kart végeztük, nagyjából ugyanakkor. Vártam, vártam. Mindjárt betölti ez a szöveg a negyedik életévét. Azt hiszem, nem várok tovább. Az újraközléssel egyrészt szeretném lezárni a hiábavaló reménykedés esztendőit. Másrészt új fejezetet nyitni. Demszky már boldog(talan?) nyugdíjas. Az önkormányzat új kezekben. Csak a szentendrei út a régi, ahogyan városunk legfőbb útvonalai is. Dugók, benzin és gázolaj bűze, pattanásig feszült idegek. Magyarán: rossz irány. Mi a frász akadályoz? Felemás korlát?
ÚJRA: Aki hallja, adja át!!! Immár három fölkiáltójellel.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: klimaváltozás magyarországon. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: klimaváltozás magyarországon. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. november 10., csütörtök
Rekord méretű ózonlyuk
Emiatt tavalyi értékeknél erősebb lehet idén nyáron az UV-B sugárzás.
A 2010-2011-es télen rendkívül nagy mennyiségű és nagyon hideg levegő halmozódott fel az északi félteke pólusán a sztratoszférában, amely miatt a szokottnál kevesebb ózonkoncentrációt mértek az adott térségben.
Az utóbbi néhány hétben az ózon fogyása a 15-30 km-es magasságban soha nem látott intenzitással tovább folytatódott - adta hírül az Alfred Wegener Tenger- és Sarkkutató Intézet (AWI). A mintegy 30 állomás méréseire alapozott kijelentés szerint az elmúlt hetekben hirtelen a felére csökkent az ózon mennyisége a légkör ezen rétegében, és aggodalomra ad okot, hogy arrafelé még mindig nagy a hideg levegő utánpótlása, így a gáz pusztulása nagy valószínűséggel tovább folytatódik. Jelenleg 15 millió négyzetkilométernyi az ózonlyuk mérete az északi pólus felett. (A képen az ózonlyuk elhelyezkedése látható 2011. 03. 14-én). A földi légkörzés hatására az ózon fogyása (amelyre a nemzetközi kutatóhálózat február elején figyelt fel) nem csak az Északi-sark felett, hanem a későbbiekben az északi félteke más részeire is kihatással lesz. Lassan ugyanis a légtömegek elkezdenek majd dél felé vándorolni, így Európa egyes területei felett is jelentkezik a probléma. A rendkívül alacsony ózonkoncentráció miatt fel kell készülni arra, hogy az idei tavaszon és nyáron a szokottnál is erősebben kell védekezni a Nap veszélyes UV-sugarai ellen - nem lesz ugyanis, ami megvédjen minket a különböző káros elváltozásokat okozó sugárzással szemben.
Forrás: nature.com, hirado.hu, origo.hu
Ivády Anett | 2011. március 24.
Szmogriadó hatásai, védekezés, információ kérés
Nyíregyházán már elrendelték a szmogriadót, de országszerte igen magas a levegő szennyezettsége, hamarosan más településeken is sor kerülhet a szmogriadó tájékoztatási fokozatára. Erre legesélyesebb Debrecen és Miskolc. A szálló por mellett aggasztóan nő a rákkeltő benzol koncentrációja is. A legrosszabb a helyzet a keleti országrészben. A teljes Sajó-völgyben több napja az egészségügyi határérték felett alakul a levegő szennyezettsége, Miskolcon már a tájékoztatási küszöböt is átlépte. Hasonló a helyzet Debrecenben is. De több település mérőállomásain, így Pécsett és Budapesten is az egészségügyi, sőt a tájékoztatási szint felett alakult a levegő szálló por szennyezettsége. Mivel a meteorológiai körülmények számottevően nem változnak, egyre több helyen kell majd a szmogriadó tájékoztatási szintjét elrendelni. Aggasztó, hogy a rákkeltő benzol koncentrációja is intenzíven emelkedik több településen is, így Szolnok, vagy szegeden, de Debrecenben már az egészségügyi határértéket is túllépte. A szmoghelyzet óránként frissítve folyamatosan nyomon követhető a legszennyezes.hu oldalon – http://legszennyezes.hu. A levegő szennyezettsége különösen az esti órákban igen magas. Ennek egyik oka, hogy ekkor válik intenzívé a lakossági fűtési eredetű kibocsátás. A másik ok, hogy naplemente táján gyorsan elkezd lehűlni a talajközeli levegő, ám a magasabban fekvő légrétegek, még őrzik nappali meleg hőmérsékletüket. Ez a meleg levegő pedig mintegy fedő lezárja a szennyeződés hígulásának útját és így folyamatosan halmozódnak a szennyezőanyagok a talajközelben. A tavalyi évben a szálló por 5000 ember idő előtti halálát okozta, csak Budapesten 2700 ember idő előtti halála hozható összefüggésbe a szálló porral. A szálló por káros rövidtávú hatása mellett fontos megemlíteni, hogy nincs olyan alacsony érték, ami alatt ne kellene káros hatással számolni. Javaslat Javasoljuk, hogy a légszennyezettségre érzékenyebb csoportok, így az idősek, a gyermeke, a várandós anyukák, a szív- és érrendszeri megbetegedésben szenvedők, valamint a légzőszervi problémákkal küszködők, lehetőleg kerüljék a forgalmasabb csomópontokat, és rövidítsék meg a kint tartózkodást különösen a késő délután-esti órákban. Egészségügyi hatás A szálló por koncentráció rövid távú emelkedése izgatja a nyálkahártyákat, köhögést és nehézlégzést válthat ki. A tüdőben felszívódva gyulladásos folyamatot indíthat el, aminek következtében növekszik a vér alvadékonysága, vérrögösödés léphet fel. Növekszik az asztma és a krónikus légcsőhurut fellángolások miatti orvoshoz fordulás, illetve a szív-érrendszeri megbetegedések száma. A kültéri levegő szálló por tartalmának hosszú távú hatásai a következők: a várható élettartam jelentős csökkenése a szív- és érrendszerei, a légzőszervi betegségek, valamint a tüdőrák miatti halálozás növekedése következtében. A halálozás növekedése mellet egyre több bizonyíték van arra is, hogy a megnövekedett szálló por koncentráció növeli a keringési és légzőszervi megbetegedések miatti kórházi betegfelvételek számát. A szálló por koncentráció emelkedése növeli továbbá az általános halálozás, az asztma, a krónikus nem specifikus légzőszervi betegségek, a szív-érrendszeri betegségek és a nem rosszindulatú tüdőbetegségek miatti halálozást is. Szmogriadóról A hazai jogi szabályozás többféle küszöbértéket különböztet meg. A legalacsonyabb az egészségügyi határérték, amelynek rövid idejű kismértékű átlépése általában tartós egészségkárosodást nem okoz. A következő szint a tájékoztatási küszöbérték, amely az érzékenyebb lakossági csoportokra (betegek, gyermeke, idősek) nézve jelent problémát. Erről, amennyiben két napon át fennáll az állapot a lakosságot tájékoztatni kell. A harmadik szint a riasztási küszöbérték, amelynek rövid idejű átlépése is veszélyezteti az emberi egészséget, és azonnali beavatkozást igényel. Bővebb információ: Szuhi Attila Légszennyezés.hu Tel.:30/563-7749 skype: szuhi.attila | |
|
Több hazai felsőoktatási intézmény oktatói és hallgatói által jegyzett „Erre van előre!” c. most megjelent kötet egy másfél éves kutatás eredményeit foglalja össze, amely szerint – optimális esetet feltételezve − 2040-re lehetséges lenne akár 100%-ban megújuló energiaforrásokra támaszkodva biztosítani hazánk energiaszükségletét.
A levegő szennyezettségét alapvetően meghatározza az időjárás. Ezen múlik többnyire a Apokalipszis MOST! Szmog, légszennyezettség
„Ha az olvasó1960 után született, nagyon jó esélye van rá, hogy erőszak, járványok vagy éhínség végezzen vele.” – ezzel a nem mindennapi kijelentéssel kezdődik a Fenntartható Fejlődés Egyetemközi Kutatócsoportjának (FFEK) jelentése, amelyet ELTÉs, ATOMKIs szerzők jegyeznek. Nem mindennapi kijelentés, nem mindennapi helyről.
szmog miatti idö elötti halálozások Magyaroszág városaiban
E-mailes, ingyenes szmog riasztást kérhet ITT!
Időről-időre felerősödik a társadalomban egyfajta világvége várás. A mostani gazdasági(nak hitt) világválság ennek jó megalapozója. Ha az ember államcsődről, gazdasági recesszióról olvas naponta és még devizahitele is van, akkor nem csoda, hogy fogékonnyá válik erre a hangulatra. Aztán ha az ember környezetvédő, vagy csak bekapcsolja az aktuális Mónika sót, akkor megsejti, hogy a válság nem csupán gazdasági.
De sokan azt hittük, van még jó 30-50 évünk mire a Nagy Válság bekopog hozzánk. Addig a világtengerek szintje a helyén marad, és a globális felmelegedés is aggasztó, de nem mindennapi és katasztrófális valóság lesz, és autóinkba is lesz mit tankolni.
Az FFEK jelentése ezt a hamis illúziót tépte szét. Nem azzal, hogy újat mondott, hanem azzal, ahogy a nyilvánvaló dolgokat egymás mellé rakta. A Jelentés mondanivalója roppant egyszerű: a jövőnk tulajdonképpen nem is létezik, olyan erőforrásválságban vagyunk, amelyet jelenlegi eszünkkel fel sem tudunk fogni. Két válságról beszélnek, az egyik az éghajlat-válság. Erről az olvasó nyilvánvalóan tud, még ha felfogni hatását nem is könnyű feladat. Ebből a részből két tényt emelnék ki. Az egyik, ha 2C-ot nő az átlaghőmérséklet, összeomlik az Amazonas-medence ökoszisztémája, ami mintegy 150-200 ppm-mel növeli a szén-dioxid szintet. Ekkora ugrás talán már elég is ahhoz, hogy elérjük a következő szintet az 5C-os hőmérséklet növekedést, amikoris a Szibéria fagyott földjének metánja kiszabadul a jég fogságából, és ennek hatása olyan lesz, mintha a szén-dioxid szintje 3900ppm-re nőne(!), azaz a jelenlegi szint megtízszereződne. Ennek hatásáról fogalmaink sem lehetnek. Ez a holnapi nap apokalipszise.
De van egy ennél közelibb válság, az erőforrás–válság. Halottak már az olajhozam–csúcs elméletről? A dolog nagyon egyszerű. A Föld népessége növekszik, az egyes emberek fogyasztása is növekszik, de energiaforrásaink készlete véges. Egyszer elérünk egy csúcsot, ahonnan a kitermelés már nem növelhető. Ezt az iskolában is tanultuk, és úgy tudjuk a készleteink 30-50 évre elegendőek. Pedig nem. Az olajcsúcsot 2008-ban elértük.
A kitermelés innentől éves szinten 2-3%-kal csökken, az igény ugyanilyen arányban nő. Tehát az első évben 4%-os hiány lép fel. Öt éven belül a hiány 15-20%-ossá válik. Az 1979-es olajválság idején, Nagy-Britanniában 3 napos munkahét volt, az Egyesült Államokban pedig üres autópályák és benzinhiány, valamint áramkimaradások; ekkor 9%-os hiány volt. Hogy mindez mivel jár? Áramkimaradások, -korlátozások, majd teljes áramhiány. A szállítás 90%-a olajalapú: leáll a kereskedelem, szállítás. Az intenzív mezőgazdaság kőolaj alapú: leáll a vegyszer és műtrágyagyártás, a traktorok hada. A termésátlagok a harmadukra-ötödükre esnek vissza. Pénzromlás, gazdasági válság, munkanélküliség, közegészségügyi válás.
A Jelentés azt is megmondja mitől nem várhatjuk a megoldást: a zöld energiára már egyszerűen nincs idő, az uránkészletek szintén elfogynak, a jövő energiahordozói még nem állnak rendelkezésre. Az új kőolaj mezők még a szinten tartáshoz is kevesek. Egy új mező termelésbe állítása a felfedezéstől legalább 5-10 év, márpedig az új mezők felfedezése évek óta meredeken csökken, így nem várhatjuk a kitermelés felfutását sem.
A jelentés felvázol három jövőképet is. Az első a teljes káosz. Háborúk, társadalmi káosz, közegészségügyi katasztrófa. A második egy köztes szakasz, valahol az 1930-as évek vidéki társadalmának szintje. A harmadik a válság azonnali felismerése és ellene való teljesen egyöntetű fellépés. Gyakorlatilag utópia.
A Jelentés mindezeket tényekkel, hivatkozásokkal és az itt leírtaknál sokkal bővebben tárgyalja. Utánaolvasva az olajhozam-csúcs elméletnek, a jelentés leglényegesebb pontjának sajnos újfent nem találunk hibát a jelentésben.
A Jelentés összeállítói nem kalandorok, hanem hazai kutatók. És nem azt mondják, hogy tíz-húsz éven belül bajban leszünk, hanem azt, hogy a nagy összeomlás elkezdődött, és már idén, de egy-két éven belül mindenképpen olyan tüneteit tapasztaljuk meg, amelyeket elképzelni sem tudtunk. Olyan világot élhetünk meg, hogy a Jelentés idézzük, ahol jó eséllyel éhinségben, erőszakban, vagy járványban hallhatunk meg.
Persze lehet azt hinni, hogy tévednek, hogy elszámították, hogy jön a hidrogén, meg a fúziós atomerőmű, hogy az éghajlatváltozás csak egy blöff, hogy az olajhozam-csúcs valójában még száz évvel odébb van, hogy a Tudomány mindent megold, a Piac láthatatlan keze mindent elrendez. És hogy csak kárognak, mert egy kis világválságban mindig van rá közönség, de majd újra lendületbe jön a világgazdaság, és különben is a Mars expedíció már előkészítés alatt áll.
De lehet azt is hinni, hogy igazuk van. Az olaj is elfogyhat egyszer, ha nem is ma, de holnap biztosan. És ahogy mi is éljük ugyanúgy mindennapjainkat úgy nincsenek bölcs vezetőink se, akik 20-30 évvel korábban állítottak volna a kormánylapáton. És igazából nem a jéghegy felé tartunk, hanem már rég süllyed a hajó. Róma lakói, a lángokban álló városban sem hitték, hogy megdőlhet a Birodalom. És mégis megdőlt. Nem akkor, amikor égett a város, már sokkal korábban.
Mit lehet tenni? A Jelentés javaslata szerint jórészt el kell hagyni mindent, a jó állást, a városi létet, falura költözni, földet venni, megtanulni a földművelést, és a hagyományos ismereteket elsajátítani, közösséget alkotni, mert egyedül elvesztünk.
„A küszöbre is vetni fogtok, mégis éhen haltok”. Apokalipszis most.
Forrás:www.legszennyezes.hu
szmog miatti idö elötti halálozások Magyaroszág városaiban
E-mailes, ingyenes szmog riasztást kérhet ITT!
Időről-időre felerősödik a társadalomban egyfajta világvége várás. A mostani gazdasági(nak hitt) világválság ennek jó megalapozója. Ha az ember államcsődről, gazdasági recesszióról olvas naponta és még devizahitele is van, akkor nem csoda, hogy fogékonnyá válik erre a hangulatra. Aztán ha az ember környezetvédő, vagy csak bekapcsolja az aktuális Mónika sót, akkor megsejti, hogy a válság nem csupán gazdasági.
De sokan azt hittük, van még jó 30-50 évünk mire a Nagy Válság bekopog hozzánk. Addig a világtengerek szintje a helyén marad, és a globális felmelegedés is aggasztó, de nem mindennapi és katasztrófális valóság lesz, és autóinkba is lesz mit tankolni.
Az FFEK jelentése ezt a hamis illúziót tépte szét. Nem azzal, hogy újat mondott, hanem azzal, ahogy a nyilvánvaló dolgokat egymás mellé rakta. A Jelentés mondanivalója roppant egyszerű: a jövőnk tulajdonképpen nem is létezik, olyan erőforrásválságban vagyunk, amelyet jelenlegi eszünkkel fel sem tudunk fogni. Két válságról beszélnek, az egyik az éghajlat-válság. Erről az olvasó nyilvánvalóan tud, még ha felfogni hatását nem is könnyű feladat. Ebből a részből két tényt emelnék ki. Az egyik, ha 2C-ot nő az átlaghőmérséklet, összeomlik az Amazonas-medence ökoszisztémája, ami mintegy 150-200 ppm-mel növeli a szén-dioxid szintet. Ekkora ugrás talán már elég is ahhoz, hogy elérjük a következő szintet az 5C-os hőmérséklet növekedést, amikoris a Szibéria fagyott földjének metánja kiszabadul a jég fogságából, és ennek hatása olyan lesz, mintha a szén-dioxid szintje 3900ppm-re nőne(!), azaz a jelenlegi szint megtízszereződne. Ennek hatásáról fogalmaink sem lehetnek. Ez a holnapi nap apokalipszise.
De van egy ennél közelibb válság, az erőforrás–válság. Halottak már az olajhozam–csúcs elméletről? A dolog nagyon egyszerű. A Föld népessége növekszik, az egyes emberek fogyasztása is növekszik, de energiaforrásaink készlete véges. Egyszer elérünk egy csúcsot, ahonnan a kitermelés már nem növelhető. Ezt az iskolában is tanultuk, és úgy tudjuk a készleteink 30-50 évre elegendőek. Pedig nem. Az olajcsúcsot 2008-ban elértük.
A kitermelés innentől éves szinten 2-3%-kal csökken, az igény ugyanilyen arányban nő. Tehát az első évben 4%-os hiány lép fel. Öt éven belül a hiány 15-20%-ossá válik. Az 1979-es olajválság idején, Nagy-Britanniában 3 napos munkahét volt, az Egyesült Államokban pedig üres autópályák és benzinhiány, valamint áramkimaradások; ekkor 9%-os hiány volt. Hogy mindez mivel jár? Áramkimaradások, -korlátozások, majd teljes áramhiány. A szállítás 90%-a olajalapú: leáll a kereskedelem, szállítás. Az intenzív mezőgazdaság kőolaj alapú: leáll a vegyszer és műtrágyagyártás, a traktorok hada. A termésátlagok a harmadukra-ötödükre esnek vissza. Pénzromlás, gazdasági válság, munkanélküliség, közegészségügyi válás.
A Jelentés azt is megmondja mitől nem várhatjuk a megoldást: a zöld energiára már egyszerűen nincs idő, az uránkészletek szintén elfogynak, a jövő energiahordozói még nem állnak rendelkezésre. Az új kőolaj mezők még a szinten tartáshoz is kevesek. Egy új mező termelésbe állítása a felfedezéstől legalább 5-10 év, márpedig az új mezők felfedezése évek óta meredeken csökken, így nem várhatjuk a kitermelés felfutását sem.
A jelentés felvázol három jövőképet is. Az első a teljes káosz. Háborúk, társadalmi káosz, közegészségügyi katasztrófa. A második egy köztes szakasz, valahol az 1930-as évek vidéki társadalmának szintje. A harmadik a válság azonnali felismerése és ellene való teljesen egyöntetű fellépés. Gyakorlatilag utópia.
A Jelentés mindezeket tényekkel, hivatkozásokkal és az itt leírtaknál sokkal bővebben tárgyalja. Utánaolvasva az olajhozam-csúcs elméletnek, a jelentés leglényegesebb pontjának sajnos újfent nem találunk hibát a jelentésben.
A Jelentés összeállítói nem kalandorok, hanem hazai kutatók. És nem azt mondják, hogy tíz-húsz éven belül bajban leszünk, hanem azt, hogy a nagy összeomlás elkezdődött, és már idén, de egy-két éven belül mindenképpen olyan tüneteit tapasztaljuk meg, amelyeket elképzelni sem tudtunk. Olyan világot élhetünk meg, hogy a Jelentés idézzük, ahol jó eséllyel éhinségben, erőszakban, vagy járványban hallhatunk meg.
Persze lehet azt hinni, hogy tévednek, hogy elszámították, hogy jön a hidrogén, meg a fúziós atomerőmű, hogy az éghajlatváltozás csak egy blöff, hogy az olajhozam-csúcs valójában még száz évvel odébb van, hogy a Tudomány mindent megold, a Piac láthatatlan keze mindent elrendez. És hogy csak kárognak, mert egy kis világválságban mindig van rá közönség, de majd újra lendületbe jön a világgazdaság, és különben is a Mars expedíció már előkészítés alatt áll.
De lehet azt is hinni, hogy igazuk van. Az olaj is elfogyhat egyszer, ha nem is ma, de holnap biztosan. És ahogy mi is éljük ugyanúgy mindennapjainkat úgy nincsenek bölcs vezetőink se, akik 20-30 évvel korábban állítottak volna a kormánylapáton. És igazából nem a jéghegy felé tartunk, hanem már rég süllyed a hajó. Róma lakói, a lángokban álló városban sem hitték, hogy megdőlhet a Birodalom. És mégis megdőlt. Nem akkor, amikor égett a város, már sokkal korábban.
Mit lehet tenni? A Jelentés javaslata szerint jórészt el kell hagyni mindent, a jó állást, a városi létet, falura költözni, földet venni, megtanulni a földművelést, és a hagyományos ismereteket elsajátítani, közösséget alkotni, mert egyedül elvesztünk.
„A küszöbre is vetni fogtok, mégis éhen haltok”. Apokalipszis most.
Forrás:www.legszennyezes.hu
2011. november 7., hétfő
Klimaváltozásról - Tim Flannery : Időjárás-csinálók
Mit jelent a klímaváltozás?
Milyen hatással lesz a globális felmelegedés az életünkre?
Ez az oka a hevesebb viharoknak és az egyre gyakoribb szárazságnak?
Elkerülhetetlenek ezek az események?
Tim Flannery ezekre a sürgető kérdésekre keresi a magyarázatot. Elmeséli az éghajlati ingadozások több millió éves lebilincselő történetét, hogy felfoghassuk a ránk leselkedő veszélyeket.
Még a mi évszázadunkban eljön a nap, amikor az ember éghajlatra gyakorolt hatása minden egyéb természeti tényezőn túl fog tenni. Az utóbbi évtizedben a világ megtapasztalta a valaha feljegyzett legerőteljesebb El Niñót, két évszázad legpusztítóbb hurrikánját, az emberemlékezet óta legforróbb európai nyarat (amely két hónap alatt 26 ezer ember halálát okozta), az első dél-atlanti hurrikánt és minden idők egyik legborzasztóbb viharszezonját, amely Floridára lesújtott. Lassan globális éghajlati fordulóponthoz érkezünk, amikor az előttünk álló néhány évtizedben felhalmozódó, üvegházhatást okozó gázok mennyisége következtében bolygónk minden ötödik élőlénye a kihalás szélére kerül.
Az Időjárás-csinálók egyszerre sürgető figyelmeztetés és fegyverbe szólítás, amely felvázolja a klímaváltozás történetét, előrevetíti az elkövetkező évszázad történéseit, és számba veszi, hogy mit tehetünk egy jövőbeli kataklizma elkerülése érdekében. A globális felmelegedésre eleinte kétkedve tekintő Tim Flannery éveket töltött a téma tanulmányozásával, és most egy ok-okozati megközelítést kínál olvasóinak, akik ez ügyben eddig csak szedett-vedett, félrevezető információkat kaptak. A klímaváltozást történelmi perspektívából a tudós szaktudásával ismertető Flannery azt is elmagyarázza, hogy mindez hogyan függ össze a bolygó különböző pontjain.
A klímaváltozásnak bolygónk evolúciójára gyakorolt hatásait ismertető, lebilincselő történet mellett, Flannery konkrét akciójavaslatokkal is előáll mind a törvényhozók, mind az egyes emberek számára. A szél-, nap- és geotermikus energiához hasonló, megújuló energiaforrásokat célzó beruházások ösztönzése mellett egy olyan akciótervet is javasol, amelynek lépéseit valamennyien minden további nélkül követhetjük, és így akár 70%-kal is csökkenthetjük a halálos széndioxid-kibocsátást.
Az Időjárás-csinálók, amely az ausztrál kormány globális felmelegedéssel kapcsolatos álláspontját máris megváltoztatta, az eddigi legigényesebb könyv, amelyet korunk legnagyobb krízishelyzetéről írtak.
2011. november 6., vasárnap
A klimaváltozás Magyarországon
Az erdőövek eltolódásának veszélyeire figyelmeztet Mátyás Csaba akadémikus a Nature című folyóirat legújabb számában. Nem mindegy, hogy a következő évtizedekben megmaradnak-e az erdők Magyarországon, vagy csak a csupasz hegyeket bámulják unokáink.
Közismert, hogy a klímaváltozás a természetes erdőövek eltolódásához vezet. Az erdészeti genetikával és ökológiával foglalkozó Mátyás Csaba álláspontja szerint a mérsékelt övi erdők alsó határán várható változásokra sem az ökológusok, sem a genetikusok nem fordítanak kellő figyelmet. A klímaváltozással kapcsolatban folytatott eddigi kutatások elsősorban a vegetációs övek felső határára összpontosultak, ugyanakkor a valóban komoly problémákat előidéző szárazsági határ eltolódása aránytalanul csekély figyelmet kapott.
A probléma nemzetközi, de a jelenség Magyarországot különösen sújtja – mondta Mátyás Csaba. Ennek az az oka, hogy a hőmérséklet és a csapadékmennyiség kedvezőtlen változása a sík- és dombvidéken nagyságrendekkel nagyobb területeket érint, mint hegyvidéken. Magyarországon az összes domináns, és egyben a gazdaság számára is fontos fafaj alsó elterjedési határa – a szárazsági határ – átszeli az ország területét, azaz a klímaváltozás valamennyi faj élőhelyét befolyásolja.
A szárazsági határ eltolódása kedvezőtlenül érinti ugyanakkor Ukrajnát, Közép-Ázsiát, sőt még Észak-Kínát is, de Észak-Amerikának nyugati részén is megjelenik, ahol a préri öv a Sziklás hegység erdőségeivel találkozik. Ezeken a területeken már jó ideje vannak elszórt megfigyelések az erdők pusztulásáról, a jelenséget azonban átmeneti, helyi problémának tekintették és nem ismerték fel a folyamat globális összefüggéseit. Mátyás Csaba rámutatott: az említett síkvidéki területek nagyrészt sűrűn lakottak, ezért az erdőhatár eltolódásának gazdasági és szociális következményei jelentősek.
A szárazsági határ előretörése miatti erdőpusztulás már Magyarországon is elkezdődött. A 2000 és 2004 közötti, igen csapadékszegény években például Zalában nagy területet érintett az egyik legérzékenyebb hazai fafajunk, a bükk vitalitásának gyengülése és pusztulása. A professzor hozzátette: az ökológiai károk mellett a folyamat komoly gazdasági károkat is okoz. Nyugat-Magyarországon, a klimatikusan leginkább veszélyeztetett területeken, az erdők 30-50 százalékában került sor egészségügyi kitermelésre, amikor a fákat a gazdaságilag optimálisnál jóval előbb kénytelenek kivágni. Az erdőgazdálkodás nagyon nehezen tud alkalmazkodni a gyors környezeti változásokhoz, mert az erdei fák hosszú élettartama miatt 80-120 évre előre terveznek. Az ökológiai és gazdasági veszteség mellett azonban a tájra gyakorolt hatás sem mellékes: az erdőtlenedés az életminőséget is befolyásolja. Nem lehet közömbös, hogy ha például Budapesten, a Normafánál a kiránduló az erdő helyett fátlan vagy cserjével benőtt vidéket találna.
A professzor hangsúlyozta: a probléma fontosságát jelzi, hogy az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO támogatásával nemrég Sopronban, a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Karán rendezett konferenciáján az éghajlatváltozás délkelet-európai és közép-ázsiai országok erdőgazdálkodására gyakorolt hatását vitatták meg, az általa alapított Délkelet-Európai Klímahatás Kutató Központban. Mátyás Csaba hozzátette: a konferencia egyik leglényegesebb megállapítása éppen az volt, hogy a változásokról, a megfelelő vizsgálati módszerek hiányában, egyelőre nincs elegendő adat, ezért a problémát kezelő stratégiák is hiányoznak.
A megoldáshoz először is fel kell ismerni a problémát – mutatott rá az erdőgazdálkodási szakember, aki szerint a kedvezőtlen fejlemények elhárítását nem lehet egyedül a természetre bízni, ahhoz aktív emberi beavatkozás szükséges. Ilyen segítség lehet például az erdőállományok mesterséges "átsegítése" a legérzékenyebb életciklus-pontokon, így a felújulás szakaszán, amikor a lehullott magvakból csemeték fejlődnek. Ebben a szakaszban a fák különösen érzékenyek a szárazságra – hangsúlyozta Mátyás Csaba.
Megoldás lehet ugyanakkor szárazságtűrő fajok felkarolása és honosítása is – mutatott rá a professzor, aki szerint pl. az eddig inkább visszaszorított, mediterrán jellegű faj, a csertölgy helyettesítheti a több nedvességet igénylő fafajokat.
Mátyás Csaba elmondta: a változó környezeti feltételekhez alkalmazkodás genetikai kérdéseivel nagyon régóta foglalkozik. Témaválasztásában megerősítette, hogy 1992-ben Marokkóba látogatott, hogy tájékozódjon arról, szélesebb körben honosítható-e Magyarországon az Atlasz hegységben élő cédrus. Itt figyelte meg, hogy a Szahara felől előretörő szárazság hogyan pusztítja lépésről-lépésre a sokszáz éves faóriásokból álló erdőségeket. A szárazsággal szembeni tűrőképességet genetikai tulajdonságok határozzák meg, de a tolerancia határát meghaladó külső hatások pusztuláshoz vezetnek. A tolerancia-határral foglalkozó kutatás hiánya miatt azonban erre vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre. Éppen ezért - az előrejelzések pontosítása érdekében - a genetikai és ökológiai határfeltételek kutatása fontos feladata a közeljövő kutatásának. A Nature-ben közölt cikk ennek jelentőségére kívánja felhívni a figyelmet.
Forrás:A probléma nemzetközi, de a jelenség Magyarországot különösen sújtja – mondta Mátyás Csaba. Ennek az az oka, hogy a hőmérséklet és a csapadékmennyiség kedvezőtlen változása a sík- és dombvidéken nagyságrendekkel nagyobb területeket érint, mint hegyvidéken. Magyarországon az összes domináns, és egyben a gazdaság számára is fontos fafaj alsó elterjedési határa – a szárazsági határ – átszeli az ország területét, azaz a klímaváltozás valamennyi faj élőhelyét befolyásolja.
A szárazsági határ eltolódása kedvezőtlenül érinti ugyanakkor Ukrajnát, Közép-Ázsiát, sőt még Észak-Kínát is, de Észak-Amerikának nyugati részén is megjelenik, ahol a préri öv a Sziklás hegység erdőségeivel találkozik. Ezeken a területeken már jó ideje vannak elszórt megfigyelések az erdők pusztulásáról, a jelenséget azonban átmeneti, helyi problémának tekintették és nem ismerték fel a folyamat globális összefüggéseit. Mátyás Csaba rámutatott: az említett síkvidéki területek nagyrészt sűrűn lakottak, ezért az erdőhatár eltolódásának gazdasági és szociális következményei jelentősek.
A szárazsági határ előretörése miatti erdőpusztulás már Magyarországon is elkezdődött. A 2000 és 2004 közötti, igen csapadékszegény években például Zalában nagy területet érintett az egyik legérzékenyebb hazai fafajunk, a bükk vitalitásának gyengülése és pusztulása. A professzor hozzátette: az ökológiai károk mellett a folyamat komoly gazdasági károkat is okoz. Nyugat-Magyarországon, a klimatikusan leginkább veszélyeztetett területeken, az erdők 30-50 százalékában került sor egészségügyi kitermelésre, amikor a fákat a gazdaságilag optimálisnál jóval előbb kénytelenek kivágni. Az erdőgazdálkodás nagyon nehezen tud alkalmazkodni a gyors környezeti változásokhoz, mert az erdei fák hosszú élettartama miatt 80-120 évre előre terveznek. Az ökológiai és gazdasági veszteség mellett azonban a tájra gyakorolt hatás sem mellékes: az erdőtlenedés az életminőséget is befolyásolja. Nem lehet közömbös, hogy ha például Budapesten, a Normafánál a kiránduló az erdő helyett fátlan vagy cserjével benőtt vidéket találna.
A professzor hangsúlyozta: a probléma fontosságát jelzi, hogy az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO támogatásával nemrég Sopronban, a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Karán rendezett konferenciáján az éghajlatváltozás délkelet-európai és közép-ázsiai országok erdőgazdálkodására gyakorolt hatását vitatták meg, az általa alapított Délkelet-Európai Klímahatás Kutató Központban. Mátyás Csaba hozzátette: a konferencia egyik leglényegesebb megállapítása éppen az volt, hogy a változásokról, a megfelelő vizsgálati módszerek hiányában, egyelőre nincs elegendő adat, ezért a problémát kezelő stratégiák is hiányoznak.
A megoldáshoz először is fel kell ismerni a problémát – mutatott rá az erdőgazdálkodási szakember, aki szerint a kedvezőtlen fejlemények elhárítását nem lehet egyedül a természetre bízni, ahhoz aktív emberi beavatkozás szükséges. Ilyen segítség lehet például az erdőállományok mesterséges "átsegítése" a legérzékenyebb életciklus-pontokon, így a felújulás szakaszán, amikor a lehullott magvakból csemeték fejlődnek. Ebben a szakaszban a fák különösen érzékenyek a szárazságra – hangsúlyozta Mátyás Csaba.
Megoldás lehet ugyanakkor szárazságtűrő fajok felkarolása és honosítása is – mutatott rá a professzor, aki szerint pl. az eddig inkább visszaszorított, mediterrán jellegű faj, a csertölgy helyettesítheti a több nedvességet igénylő fafajokat.
Mátyás Csaba elmondta: a változó környezeti feltételekhez alkalmazkodás genetikai kérdéseivel nagyon régóta foglalkozik. Témaválasztásában megerősítette, hogy 1992-ben Marokkóba látogatott, hogy tájékozódjon arról, szélesebb körben honosítható-e Magyarországon az Atlasz hegységben élő cédrus. Itt figyelte meg, hogy a Szahara felől előretörő szárazság hogyan pusztítja lépésről-lépésre a sokszáz éves faóriásokból álló erdőségeket. A szárazsággal szembeni tűrőképességet genetikai tulajdonságok határozzák meg, de a tolerancia határát meghaladó külső hatások pusztuláshoz vezetnek. A tolerancia-határral foglalkozó kutatás hiánya miatt azonban erre vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre. Éppen ezért - az előrejelzések pontosítása érdekében - a genetikai és ökológiai határfeltételek kutatása fontos feladata a közeljövő kutatásának. A Nature-ben közölt cikk ennek jelentőségére kívánja felhívni a figyelmet.
Forestpress
2010. 05. 08. Szerző: NuovaEnergia
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)